Lapunk fórumot hívott össze a győri felnőtt amatőr labdarúgás helyzetének értékelésére. A beszélgetésre egy önkormányzati képviselőt, a megyei szövetség elnökét, egy klubelnököt és
egy edzőt kértünk fel.
Középszinten egy csapat sincs Győrben, az alacsonyabb osztályban a Bácsa, a Nádorváros és a gondokkal küszködő Sasfészek tartja még magát.
A kialakult helyzetről négy, a témában érintett sportemberrel beszélgettünk. Akiket meghívtunk: Hajszán Gyula volt válogatott labdarúgó, a Rába ETO aranycsapatának tagja, önkormányzati képviselő, az oktatási, kulturális és sportbizottság tagja, a megyei I. osztályú Ménfőcsanak edzője; Horváth Cs. Attila, a megyei labdarúgó-szövetség elnöke; Keglovich Ferenc volt labdarúgó, a megyei I. osztályú Lébény edzője; Horváth Zsolt, a Győri Dózsa SE elnöke.
Kisalföld: – Futballpályák zártak be vagy maradtak felnőttcsapat nélkül a közelmúltban Győrben, s a helyi labdarúgók a környező településeken játszanak. Pedig nyilván választanák inkább a megyeszékhelyet, ha lenne hol futballozni. Mi ennek az oka?
Horváth Cs. Attila: – Kialakult egyféle piramisrendszer, amely úgy tűnik, működik. Nyilván ha csak Győrt nézzük, van hiányérzet, de ez egy tendencia része. Budapesten szűnt meg a legtöbb csapat, ezután jöttek a nagyvárosok. A kistelepüléseken van bizonyos összetartó erő és ha veszélybe is került egy-egy csapat, a településvezetőket felkeresve tízből kilencszer sikerült a klubot megmenteni. Győrben más a helyzet, hiszen egy Rekardot, Győri Elektromost megmenteni, ahol egy-egy gyár állt a csapatok mögött, nem lehetett, mert nem volt már érdek mögötte. A MÁVDAC nagy lendületet véve jutott el az NB II-ig, majd kiszállt a támogató. A Győri Dózsa korábbi modellje megváltozott, az új vezetés pedig úgy döntött, nem kell a felnőttcsapat. Összességében ez sajnálatos, ám mivel ezzel párhuzamosan az igazolt játékosok és a futballozó gyerekek száma is visszaesett, most még nem érezni, hogy labdarúgókból túlkínálat, csapatból pedig kevés lenne. Elsősorban az NB III és a megyei első osztály hiányzik a városból.
Keglovich Ferenc: – Szerintem nincs meg az említett piramisrendszer. Itt van egy közel százharmincezres város, s bizony lenne, aki futballozni szeretne, de nem teheti meg ezt Győrben. Rengeteg a kispályás futballcsapat, ami azt jelzi, lenne igény a focira, csak sokan rákényszerülnek a kispályás játékra. A sportágnak nem tett jót a nagyobb cégek gyors privatizációja. A cégvezetők a felháborodás elkerülése miatt ugyan meghagyták a sportköröket és az elnököket, de pénzt nem adtak. Ahol aztán elfogyott a türelem, vége lett a futballnak. A DAC-nál ha hagyják a Horváth Dénes–Füzi Géza kettőst dolgozni, még mindig lenne csapat. Ehelyett a tulajdonos belement a Gyirmóttal egy rivalizálásba, s nyilván nem önszántából, de nem bírta a versenyfutást. Teljesen rendezetlen most a helyzet. Egyébként hiába nevelnek ott vagy máshol gyereket, felnőttcsapat nélkül ez olyan, mint tűz nélkül levest főzni.
Kisalföld: – Mit tud tenni az amatőr csapatokért a város?
Hajszán Gyula: – A város az amatőr és a profi futball utánpótlását egy úgynevezett szindikátuson keresztül támogatja. A felnőttcsapatoknak, mivel amatőr labdarúgásról van szó, direktben nem ad, nem is adhat pénzt az önkormányzat. Azzal persze mindenki tisztában van, hogy pénz nélkül az amatőr csapatok sem tudnak fennmaradni. Vannak bizonyos költségek, és ha egy támogató kilép az együttes mögül, ott gond lehet. Amit az önkormányzat tenni tud, hogy a részönkormányzatokon keresztül juttat támogatást a sportra, ezen belül a labdarúgásra, ami tudjuk, sok mindenre persze nem lehet elég.
Kisalföld: – Úgy tudni, az anyagiak miatt nincs felnőttcsapata a Dózsának.
Horváth Zsolt: – Tény, a Dózsának nincs felnőtt férficsapata, de jelenleg ötszáz igazolt versenyzője van, ennek pedig egyharmada igazolt futballista. Több tehetséges játékosunk is akad, de mi lehet az ő sorsuk? Ha nagyon tehetséges valaki és szerencséje van, elviszi egy külföldi csapat, ahogy erre nálunk több példa is akadt. Ha az NB II-be nem fér be, elmegy egy vidéki csapathoz, mert ott tudnak neki fizetni. A kocsmáros, a vállalkozó összedobják neki. Ez a kohézió városon belül nincs meg. Ott tartunk, hogy egy húszéves gyerek pénzt kér az aláírásáért és pénzt kér a meccsekért. Jelenleg egy megyei első osztályú csapat nyolc-tíz millió forintba kerül évente. Ki adja ezt oda? Nyilván ha kijönne minden meccsre öt-hatszáz néző, abból ki lehetne fizetni. De Győrben nem néznének ennyien megyei első osztályú meccset, én pedig jelenleg nem tudom előteremteni ezt az összeget.
Kisalföld: – Mi lehet a megoldás, hogyan látják a győri amatőr labdarúgás jövőjét?
Hajszán Gyula: – Ha valaki azt mondja, van jelenleg működőképes sportminisztérium, finoman fogalmazva is lódít. Ha ebben lesz változás, sportigazgatóságon, önkormányza-
tokon keresztül lehet jobban segíteni, de idő kell ezt felépíteni. Persze ne várja el senki egy önkormányzattól, hogy mindent kifizet, a rendszer csak akkor működik, ha a klubok és a vezetőik is mindent megtesznek – például támogatókat keresnek – a fennmaradás érdekében.
Horváth Zsolt: – A magunk részéről a tizenkilenc éves korosztályunk jövőre felnőtt kategóriába lép. Gyakorlatilag most értük utol magunkat, teljes a sorunk. Úgy néz ki, ha minden a tervek szerint alakul, el tudunk indulni felnőttbajnokságban. Hogy aztán ezt a csapatot meg tudjuk-e tartani, az a jövő kérdése.
Horváth Cs. Attila: – A győri amatőr futball nem fog máshogy működni, mint a magyar amatőr futball. A kiutat az országos támogatás megváltozásában látom. Van rá esély, hogy a választások után több pénz kerülhet a labdarúgásba. Jó koncepcióval, pályázatokkal, a létesítmények fejlesztésével, a sportban alkalmazott adók csökkentésével a befolyt pénz csodákra lehet képes. Ezek a lépések adhatnak lendületet a sportnak, az amatőr futballnak.
Keglovich Ferenc: – Én ennél jóval pesszimistább vagyok. Rombolni mindig könnyebb, mint építkezni, s szerintem még a végén sem vagyunk a rombolásnak. Nagy lökés kellene, mindent újra felépíteni. Ha csak az említett három nagyobb egyesület, a DAC, az Elektromos és a Dózsa közül egynek sikerül belépnie a már említett piramisrendszerbe, elégedettek lehetnénk.
(Kisalföld)
